A nonprofit szcéna nem azt jelenti, hogy mindenki ingyen dolgozik (2019 szeptember 19-i adás 3. óra)

Adásunk harmadik órájában két alkotó emberrel készített interjút Bencsik Márta és Sarkadi Péter szerkesztők. Csoszó Gabriella fotóművész, tanár, alkalmazott fotográfussal, és Böröcz Lászlóval. A Ráday u. 47-ben működő 2B galéria már komoly kerületi múlttal rendelkezik.

A kortárs képzőművészeti kiállítóhely vezetője, Böröcz László elmondta, hogy milyen benyomások érték, amikor 2006-ban ideköltözött a galéria. Egy olyan utcát értékelt, ahol aktív a kulturális élet, de mintha kicsit már fáradna, szerinte már túl volt a zenitjén a Kultucca, de azért még pörögnek a programok a kulturális sétálóutcán.  Felidézte a 2010 utáni éveket, amikor az önkormányzati figyelem elfordult a Ráday utca felől, úgy látszott, az új vezetés nem tudja, mit szeretne kezdeni a Ráday utcával. Ez volt az a két-három éves időszak, amikor az itt működő műhelyek és kulturális terek aggódtak, hogy bérleti díjat emel az önkormányzat a bérleti szerződések felülvizsgálata során. Mára a kapcsolat megnyugtató a kerület vezetésével, hároméves bérleti szerződést kötöttek, ami kiegyensúlyozottabbá teszi a munkát.

Böröcz László arról is beszélt, hogy nagyon jó ötlet volt amikor idejöttek, hogy létezett egy közös online platform Belső-Ferencváros és a Ráday utca programjaival, az éttermekkel, amelyet akkor az önkormányzat működtetett valamilyen módon. Szerinte ha lenne víziója erről a területről a kerületnek, akkor azt lehetne nyomi, hogy lehet az eseményeket a külvilág számára láthatóvá tenni. Ő el tudna képzelni bármilyen koncepciót, akár egy gasztro-kultúra kombót, de ha a lokalitást akarja erősíteni a vezetés, akkor ehhez kell egy közös kommunikációs nyelv, például egy Belső-Ferencváros brand.

És persze több pénzre is szükség volna, de nem is ahhoz, mondta,  hogy más tárlatokat rendezzenek, hanem ahhoz, hogy több workshopot tudjanak szervezni, több múzeumpedagógust megfizetni a foglalkozásokon, és hogy télen ki tudják fizetni a fűtésszámlát és lehessen 18 fok is a galériában, ne csak 13.

Miközben beszélgettünk, a falakon furcsa összhangban az orosz, jiddis és angol szövegeket,  képeket, egy kozmonauta ruháját vehettük szemügyre. Az aktuális kiállítás a  New Yorkban élő Jevgenyij Fiks projektje, aki alkotásában összekapcsolja a kelet-európai zsidó tapasztalatot, a kozmosz feltárását és a szovjet űrprogramot.

„Igyekszem körülnézni mások helyett”

Csoszó Gabriella fotóművész, tanár, alkalmazott fotográfus, nem mellesleg civil szerveződések és mozgalmak támogatója. A vele készült beszélgetést hallhatták az adás utolsó félórájában.

Bencsik Márta szerkesztő, és Csoszó Gabriella fotóművész

A Kontakt fotóművészeti kurzusok alapítója és szervezője sokfelé oktat, az ELTE médiaszakán, foglalkozik gimnazistákkal,  roma fiatalokkal, de tanít hajléktalan aktivistákat is. Erről is beszélt az  interjúban, ahol elmondta azt is, milyen fontos élménynek tartja azt, hogy a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány közvetítésével ferencvárosi hátrányos körülmények között élő gyerekeknek taníthat fotózást, látást, a képpel való kommunikálást a Konkáv Műhelyben.

A 9. kerülettel való kapcsolatáról elmondta, ő választotta Ferencvárost, nem ide született, de már negyedszer él itt. Szereti a sokszínűségét, az újonnan épülő részeket és a megfiatalodását, azt hogy külföldi diákok tömege él itt, és ettől ez az egész igazi multikulturális terület. Jók az együttlétek a lakosokkal, a ferencvárosiak részéről éppen az ellenkezőjét tapasztalja az idegenségtől, a sokszínűségtől való felülről mesterségesen gerjesztett félelemkeltésnek.

Szereti a kerület fekvését, a Duna partot, és ahogy behúzódik a város felé, a régi és az új házak találkozását – de a történeteket,  ami mögötte van már nem feltétlenül, tette hozzá. A kilakoltatásokról nincs jó véleménye, úgy látja, a szegény emberekkel kapcsolatos lakhatási politikája borzasztó a kerületnek.

Fotográfus szemmel úgy véli, a városrész két élményt nyújt egyszerre, az új és a régi végig együtt van, ez egy olyan kontraszt, hogy egyszerre kötődünk a múlthoz, de mégis, mintha valami dinamikus jövő felé haladnánk

A kerület kulturális életéről elmondta, Ferencvárosban elengedett, nem végigvitt lehetőségei voltak a kultúrában A Ráday utca első időszakát csodálatos felívelésnek tartotta, de a kerület aztán lemaradt, és sok más kerület tudta kinőni magát, ami frissebb lett, innovatívabb. A közkultúrában nem lát  pozitív megnyilvánulásokat, parkokat é szabad tereket felújítanak, de ennél nincs több. ami emelne a kultúrán.

Arról is beszélt, miért kezdett a közéleti rendezvényeken fotózni, és magát olyan tudósítóként jellemezte, aki nem a sajtó felől érkezik, hanem a művészet felől, tehát más típusú érzékenységgel, elvekben együttérző hozzáállással, szakmai beleállással dolgozik. Az eseményeket mindig a résztvevők szemszögéből, a tüntetők oldaláról fotózza, és mások számára is láthatóvá tesz olyan erős pillanatokat, amikett mások nem. „Igyekszem körülnézni mások helyett” – hitvallásként is fölfogható volt ez a mondata.

kapcsolódó cikkek:
Annyira nagy szerencsénk van, hogy idejön a világ,… akár utaznunk sem kell, sokféle szokással, hagyománnyal megismerkedhetünk. (2019 szeptember 19-i adás 1. óra)
A közművelődésnek a kultúra megőrzése illetve a kompetenciák fejlesztése a feladata (2019 szeptember 19-i adás 2. óra)