A várostervezés az együttműködő képességünk és toleranciánk tükre (2019. július 28-i adás második óra)

Nem bizonyos gazdasági érdekcsoportokat szolgálva, hanem az embereket a  legkülönbözőbb szinteken bevonva kell várost és köztereket is tervezni, méghozzá a nulladik fázistól. A városkommunikáció ebben segíthet döntéshozóknak, önkormányzati dolgozóknak, itt élőknek, befektetőknek, építészeknek egyaránt. A  közösségi tervezés szólhat akár több fáról, zöldről, a közparkok funkcióiról, de egyben egy érzékenyítő folyamat is.  Ehhez kérdezni, újrakérdezni, meghallgatni és véleményt formálni is kell, sőt, még játszani is! Nehru Part, Ráday utca, József Attila lakótelep, Haller Park kontra Bécs, Koppenhága, Nuntes. És vajon miben lehet ma jó példa nekünk a megboldogult Fővárosi Tanács? 

A Rádió9  Szabihidról szóló július 28-i első, kísérleti adásunk második órájában Kukucska Gergely, a D1618 építésze és a Város és Folyó Egyesület képviselője, valamint Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont Nonprofit Kft. vezető tanácsadója, a BME Városkommunikációs Műhelyének vezetője volt beszélgetőtársunk. 

Kétszer már majdnem volt városkommunikációs fejlesztésünk Ferencvárosban – idézte fel Ongjerth Richárd, a Városkommunikációs Műhely  kerülettel való együttműködési kísérleteit. Anno például a Ráday utca fejlesztése kapcsán volt egy ötletük az üzleti, vagy az ún. bevásárlóutcák gyakorlataira építve. Néhány éve egy Innovatív városfejlesztés című közös EU-s pályázatot jegyeztek az önkormányzattal, és a helyi főépítésszel, de az sajnos végül nem nyert. Ongjert úgy látja, a koncepció hiánya a Középső-Ferencvároson is látszik, ahol a daruk száma ma is sikertörténetet jelez, viszont pár éve erős stagnálás érzékelhető a rehabilitációban. Amikor az elindult, példa-és modell értékű volt, mostanra nem lehet látni egy igazi koncepciót mögötte. Megkérdeztük,  hogy arra a  Középső – Ferencváros külső részében tapasztalható jelenségre,  miszerint ott a klímaváltozás dacára egyre kevesebb a zöld és egyre több a sok emeletes házakat felhúzó külföldi beruházás, lehet-e az építési szabályzattal változtatni, szakértőink mindketten igennel válaszoltak, kiegészítésekkel.
Kukucska Gergely szerint tudomásul kell venni, hogy egy terület fejlesztésénél nagyon sokféle gazdasági érdek is érvényesülni próbál, de nem szabad beállni egy-egy befektető mögé. Ugyanakkor az is jellemző, hogy sokszor az ott élők véleménye is nehezen formálódik egy közös véleménnyé. És ha nem bebetonozott tervekkel akarunk kiállni az emberek elé, akkor egy lassú folyamatban,  hosszan kell alakítani a tervezést. Ongjerth  hangsúlyozta hogy egy 2007-es kormányrendelet szerint, amikor  egy beruházás terheket ró a kerületre, az önkormányzat feltételeket szabhat és módosíthatja is akár a szabályozási terveket is. Tehát, ha mondjuk egy nagyberuházás sok új fiatal pár, kisgyerekes család  beköltözését  hozhatja, akkor a helyi döntéshozók köthetik azt plusz óvodai, bőlcsödei férőhelyek megteremtéséhez is.

Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a válságkommunikáció is vállalt feladataik közé tartozik, akár olyan már balhés esetekben is, mint, amit például a Tóth Kálmán utcai fakivágásos botrány kapcsán láthattunk, amikor a lakók  már csak a testületi ülésen fejezhették ki tiltakozásukat  és értetlenségüket. De mindkét szakértőnk egyetértett abban, hogy a legjobb ezeket megelőzni és folyamatosan kommunikálni a szereplőkkel.  A civileknek azt kell elhinniük és megérteniük, hogy igenis van lehetőségük tenni a  saját környezetükért! A Városkommunikációs Műhely képviselője  pedig két példát is hozott korábbi tapasztalatok beépítésére: Az egyik, hogy egy felmérés alapján a budapestiekről kimondható, hogy nagyon igényelnék a köztereiken a rendet. Azt, hogy ha valami elromlik, egy pad, egy ivókút, egy kerítés, annak megjavítása ne várasson magára! A másik ilyen érdekes adat pedig azt mutatja, hogy nagyon sokan félnek a pesti aluljárókban esténként, azaz, ha ezt egy döntéshozó tudja, és lép is közvilágítás erősítésével vagy  fokozott felügyelettel, akkor könnyen szerezhet ezzel népszerűséget is  a választói körében.

Műsorunkban Ongjerth  feltette a kérdést, vajon miért nincs olyan,  akár állandó kiállításként is látogatható tárlat, ahol  bárki, bármikor tájékozódhatna a városfejlesztési tervekről, egy közérthető módon, ahogy az anno a Fővárosi Tanács mintatermében is látható volt. És itt, ha lenne most ilyen, az egész Ferencvárosról lehetnének infók, mutatva  a fejlesztési arányokat, funkció-különbözőségeket is. Bécsben van ilyen kiállítóterem, a Városházával szemben. Sarkadi Péter szerkesztőnk itt megjegyezte, hogy Bécsben kinevezett környezetvédelmi tanácsnok is dolgozik, akinek szakmai véleménye és ajánlásai súllyal bírnak a képviselők felé is.

Kukucska Gergely szerint a köztereink, közparkjaink a társadalmi tolerancia színterei is. Ehhez az edukációs folyamathoz  már sok jó külföldi példát is hozott.  Említette a közösségi tervezésben és  sokszínűség jegyében  megálmodott koppenhágai   Superkilen Park és a francia  Nuntes-i példákat, utóbbi esetében kiemelve, hogy milyen szellemes és élményt adó steam punk megoldások is születtek. Vagyis  ezt a részvételi tervezési szemléletet még vonzóbbá teszik azok a játékos megoldások, amelyek  nagyban segítik a városlakók erős érzelmi kötődéseinek kialakulását saját tereikhez.
Adás képgaléria >>>

Barna Era szerkesztő

Kapcsolódó anyagok:

Emberléptékű fejlesztések kellenének a Dunánál (2019 július 28 adás első óra)

Klímapanasszal  a kerület fejlesztéséért (2019 július 28 adás harmadik óra)