Morális pánik és hisztéria lengi körül a magyar oktatást (2019 szeptember 5-i adás első óra)

„Ma az oktatásban lévő szereplők nem érzik jól magukat. Sem a szülő, sem a gyerek, sem a pedagógus, de még a tartalomszabályozó és az oktatáspolitika képviselői sem. Keresik a helyüket, keresik az irányt.” A Rádió9 második, szeptember 5-i adásának 1. órájában Szabó Andrea, oktatási szakértő, volt pedagógus, tréner és Ilyés Márton, közgazdász, a Rajk Szakkollégium korábbi igazgatója voltak Barna Era és Borbás Gabi szerkesztő-műsorvezetők vendégei. Az első órában az oktatás nagyobb fókusza, néhány általánosabb kérdése volt a témánk a Ferenc téren lévő Francesco kávéház teraszán.

Nagyon sok reform zajlott le, sok országban, vegyes eredménnyel. Talán a skandináv oktatási rendszer az egyedüli, amelyik kielégíti az „elég jó” feltételeit. Az, hogy nem érezzük jól magunkat az oktatási rendszerben komplex dolog, sok globális probléma, a pillanatok alatt változó technológiai és digitalizációs környezet is közrejátszik ebben – mondja Szabó Andrea.

Ilyés Márton a Rajk Szakkollégium korábbi igazgatója szerint manapság a magyar oktatást morális pánik és hisztéria lengi körül. Mára az emberek elbizonytalanodtak abban, hogy a gyerekeiket felkészítik-e az életre azok a módszerek, azok az iskolák, azok a tanárok, akik évtizedek óta végzik a munkájukat.

Az általános iskolák működtetése, fenntartása ugyan elkerült az önkormányzatoktól, de a sport, az ifjúságügy, a gyermekvédelem az önkormányzatok feladata maradt. Sok jó gyakorlat van arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatok nem vonultak ki az oktatásból. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖŐSZ) „Legjobb önkormányzati gyakorlatok programjának” keretében (LINK-elni) számos példát találtunk arra, amikor önkormányzatok sikeresen teremtenek kapcsolatot a tankerülettel és segítenek az iskolájuknak, mondja Szabó Andrea. Bevonják a diákönkormányzatot az önkormányzat döntéseibe, van olyan eset, ahol végül diákok döntöttek arról, hogy hol épüljön bicikliút.

Pedagógiai pszichológiai szakszó a tanult tehetetlenség. Ez azt jelenti, hogy ha valaki sok időn keresztül nem tudja megoldani a problémákat, mert azok rajta kívülálló okok miatt vannak, akkor egy idő után már nem is próbálja meg a megoldásokat keresni. Ilyés Márton fogalmazta meg, hogy ilyesmi a helyzet a magyar oktatási szférában is. Lehetne jól működtetni a diákönkormányzatokat, a szülői munkaközösségeket. Eredményeket hozóan lehetne megvitatni iskolai konfliktusokat. Ehelyett ezek az intézmények és fórumok gyakran inkább károsan működnek, mint hasznosan. A demokrácia halála, ha érdektelen dolgokról kérdezik meg az érintetteket, vagy előre lejátszott dolgokról kell véleményt mondaniuk. Ehelyett igazi, zsigeri kérdéseknek a döntési jogát kell átadni az érintetteknek, sok esetben a gyerekeknek. A magyar iskolákban demokráciahiány van (a legtöbb esetben a leggyerekszeretőbb alternatívokban is). A gyerekeket nem kérdezik meg, hogy hány fok legyen a teremben, milyen színű legyen a fal, mit ehetnek ebédre. A szülők gyakran nem választják az SZMK tagot, hanem a tanítónő rámutat valakire, hogy ő lesz. Nem élünk a demokratikus eszközökkel, nem használjuk őket jól. Tankerületi Tanácsok is olyan új intézményei a demokráciának, a lokális igények oktatásba való becsatornázásának, amik nagyon fontosak, hasznosak lehetnek, ha megtöltjük őket tartalommal.

A vendégek egyetértettek abba, hogy alulról jövő innovációk ideje van. A módszertani eszközök (csoportos oktatás, milyen témáknál milyen kompetenciákat fejleszt a pedagógus) legalább annyira fontosak, mint a tartalom. Azaz, a „hogyan tanítsunk” legalább annyira fontos, mint a „mit tanítsunk”. A jó iskolának folyamatos kapcsolatban kell lenni a szülőkkel, a környező társadalommal, civil szervezetekkel. Ezeket az erőforrásokat be kell csatornázni az oktatási rendszerbe, az iskola működtetésébe és mindez az iskola feladata.

Az óriási probléma viszont, hogy a pedagógus bérek európai összehasonlításban az egyik legalacsonyabbak nálunk. És ennek növelésébe nem lehet bevonni a szülőket, a civil szervezeteket. Itt lehetne feladata a gazdag önkormányzatoknak, amilyen a ferencvárosi önkormányzat is, hogy a pedagógus béreket kiegészítse, ösztöndíj programokat indítson.  Vannak olyan kistelepülési példák, hogy az iskola, a szülők, a diákok, a tankerület és az önkormányzat együttműködve dolgozik a helyi oktatás fejlesztésén. Ennek kulcsa leginkább, hogy a polgármester innovatív, kreatív, egyész települést megmozgató személyiség legyen, aki az oktatást a fontossági sorrend elejére teszik.  Éppen ezért az önkormányzati választásnak szólnia kell az oktatásról és az iskolarendszerről, attól függetlenül, hogy az államhoz kerültek az iskolák. Rengeteg lehetősége van az önkormányzatnak, hogy segítse az iskoláit, hogy kiálljon az iskoláiért. Az önkormányzat vezetője érdekvédő is egyben. A polgármester felelőssége is, ha az iskolák nem felelnek meg a helyi lakosok igényeinek.

Kapcsolódó anyagok:
Csúnya „4-es számú mellékletet kell kitölteni minden apróságnál” (2019 szeptember 5-i adás második óra)