Nézőpontok múltból, jelenből, lesből és körbe-körbe

A ferencvárosi önkormányzat által meghirdetett public art pályázat második etapjaként április 21-én három helyszínre kerültek ki a köztereket a művészet eszközrendszerével átalakító nyertes alkotások. A Markusovszky téren a Scallabouche Színház transzmediális „Körforgó történet” kísérlete, a Ferenc téren a Nemmivoltunk Crew alkotócsoport „Csak lesek” elnevezésű, egy magaslesre emlékeztető installációja, a József Attila-lakótelep Nagyjátszóján pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem médiadesign szakos hallgatóinak a „Forog az idő” című, a lakótelep múltját,  jelenét és jövőjét megragadó fénylő interaktív puzzle játékát fedeztük fel.

Ha mindenki elmesél mindent, akkor nem kell a képzeletünket használni. De ha csak a fele van ott, akkor a nézőnek tovább kell gondolnia a dolgot, kitölteni a történet hézagait – a Markusovszky térre álmodott Körforgó kitalálója így fogalmazta meg a művészeti kísérletük lényegét Alexis Latham, a Scallabouche igazgatója. A  képzeletnek  nem csak ebben a projektben van nagy szerepe, de általában is  a public art művek befogadásában, hiszen a lényeg, hogy a különböző nézőpontok szerint, a bárki által hozzáférhető művészet eszközeivel megmutatott  ügyekről, akár társadalmi kérdésekről  elgondolkodjunk, diskuráljunk. A képzelet mellett a nyitottság a kulcsszó ezekkel a művekkel kapcsolatban, és ha ez a kettő illeszkedik, akkor az alkotó és a néző világa rezonál egymásra.

A Körforgó történetben a keret határolja be a látóterünket, és jelöli ki a fókuszt, amelyen belül felnagyítódnak vagy éppen jelentéktelenné válnak a részletek. A történet pedig, amit a vállalkozó mesélők elmondanak később egy másik műfajban válik a közönség számára is láthatóvá, Dombovári Csongor videót készít belőle, amely a történetek sokasodásával egy re gyarapodik és átalakul egy saját magára is reflektáló alkotássá. (lásd Bencsik Márta nyitóképén).

Akkor is más a nézőpontunk, ha nem földközelből, hanem magasabbról, játékból, de félig rejtve szemléljük a környezetünket, a körbevevő teret, az embereket a téren. A Nemmivoltunk Crew tagjaként nyilatkozó Brückner János képzőművész elégedett azzal, hogy használatba vették a lakók a Ferenc téri magasles  installációt, hiszen a célja éppen az a public artnak,  hogy ne csak műalkotásként nézzék, hanem reagáljanak, használják is  a köztéri művészeti alkotásokat, persze szigorúan a les szabályai szerint, amint erre tábla is figyelmeztet az alkotáson.

kép: Ferencváros FB oldal

Megint más nézőpontot mutat, a múltat és a jelent összekapcsoló fotó darabokból, no meg az itt élő közösség emlékeiből, gyerekek rajzaiból összeálló jövőkép, amit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatói és hallgatói létrehoztak József Attila-lakótelepen a Csiga mellett, a Nagyjátszón.

„Forog az idő” projekt. kép: Nemesné Singer Edina

A lakótelep múltját, jelenét és jövőjét Fortepan fotókkal és a helyiek emlékeivel feldolgozó „Forog az idő” projekt egy egyetemi kurzus keretében valósult meg. A fotók puzzleként összerakva adják ki a lakótelep ikonikus emlékeit. A podcastban megszólalt Misota Dániel, Erdei Krisztina és Vida Szabolcs nagyon fontosnak tartották, hogy reakciókat váltottak ki JALT közösségéből, akik maguk is segítették a projektet, történeteikkel, emlékeikkel.

Mindhárom public art alkotás május 4-ig látható és használható. Képgaléria >>>

Bencsik Márta, Nemesné Singer Edina

Nyitókép: Markusovszky tér Scallabouche Színház transzmediális „Körforgó történet” kísérlete.